Cikkek, gondolatok, szakirodalom

Ma a gyerekkel a Váci úti szupermarketben jártunk. Aki ismeri a helyet az tudja, hogy egy ideje sorompó „könnyíti” a parkolóba való be- és kihajtást. A rendszer leolvassa a rendszámot és ad egy parkolójegyet is (ennyit a környezettudatosságról). 

Miután végeztünk a teendőinkkel épp igyekeztünk hazafelé. Beültünk kicsi kocsiba és a kihajtó sávon megközelítettük azt a bizonyos sorompót. Természetesen a 2 lehetőség közül csak az egyik működött. Épp egy „mi autónk” volt előttünk. Besorakoztam mögé és persze a többi autós is. Pillanatokon belül jó kis sor lett, ám a „mi autónk”-ban ülő 60 körüli házaspár csak nem tudott elindulni. A sorompó nem nyílt fel, lévén a rendszám leolvasó nem olvasott és hiába próbálták a kapott cetli automatába való dugdosásával működésre bírni. Aztán jött a hátra tolatás, előre gurulás, autó igazítása, újbóli papír tuszkolás a leolvasóba, de semmi sem mozdult. Legfőképp a sor nem. A kis fülkében 3 méterre az eseményektől a problémák megoldása érdekében oda rendelt, mellényes férfi mozdulatlanul üldögélt. Talán szunyókált is. Végigfutott az agyamon néhány variáció arra nézve, hogy mit tudnék tenni a helyzet megoldása érdekében. Hát kérem szépen először megnyomtam a dudát. Picit, röviden. Repesve vártam azt a pillanatot, amikor az enyhe kómájából felébredő megoldó ember ugrik egyet meglepetésében én pedig örömmel kuncoghatok ezen, de az álma mélyebbnek bizonyult, mint azt feltételeztem. Ekkor kipattantam az autóból, odamentem a „mi autónk” sofőrjéhez. Megkérdeztem, hogy segíthetek-e, majd a parkoló cetlit elbitorolva, azt betoltam az jegyolvasó automatába. Csoda történt. Kinyílt a sorompó és megindult a sor. Az autóm felé tartva egy pillantást vetettem a bunkerben üldögélő emberre és a mögöttem lévő autóban ülő férfira. Semmi reakció. 

Pedig lássatok csodát. Ha megmozdulsz és segítő kezet nyújtasz valakinek, akkor magadnak is segítesz.

Lovász-Sereg Kata
2020.febr.14.

Nekem, mint anyának időnként nagy kihívásokat jelent, mint ifjúsági coachnak pedig számtalan leckét ad a saját, lassan 11 éves lányom.

Mindig beszélgetünk a suliban történtekről. Ma elmondta, hogy dráma órán a történetmesélés volt a téma. Volt szó yetikről és sok egyéb dologról. Ő viszont egy olyan történetet vitt be, ami sok formában kering a neten és amit mi coachok is használhatunk amikor gyerekekkel dolgozunk, így maradt meg ez az én lányomban is. A történet röviden: Apa arra kéri a fiát, hogy amikor rosszat tesz, akkor üssön egy szöget a kerítésbe, amikor pedig jót, akkor húzzon ki egyet. Amikor minden szög kikerült a kerítésből, akkor az apa elmondja a fiának, hogy minden tette nyomot hagy, ahogy a szög is a kerítésben.

Az osztálytársak pedig értették és megérintette őket a tanmese főleg, hogy egy társuktól hallották azt. Levonták a tanulságot, hogy amikor rosszat tesznek másokkal, amikor megbántanak valakit, utána lehet bocsánatot kérni vagy jó dolgokat tenni, de a nyoma megmarad a bántásoknak.

Az iskolai és később a munkahelyi bántalmazás, a bullying rendkívül nagy probléma a mai társadalomban. Szükséges és kell ezzel a témával foglalkozni.

A mai események után úgy érzem, hogy van értelme és érdemes az ifjúsági coachinggal, a gyerekekkel foglalkozni. És igen, nekem már van egy társam, aki ezt érti és érzi. Az biztos, hogy ahol a lányom ott lesz, ott nekem sokkal kevesebb dolgom lesz.

Lovász-Sereg Kata
2019.nov. 6.

Kinek mennyit ér a jó időben kapott szakértő segítség?